A magyar településfejlesztés területén az elmúlt évtizedekben jelentős változások következtek be, amelyek alapvetően meghatározták a szakmai módszertanokat és a tervezési gyakorlatot. A 2000-es évek első évtizedének végén megjelent az első átfogó szakpolitikai iránymutatás, amely a városok számára kézikönyvként szolgált a modern településfejlesztési feladatok ellátásához.
A 2007-ben kiadott Városrehabilitáció 2007-2013-ban, Kézikönyv a városok számára című kiadvány alapvető fontosságú dokumentumnak bizonyult a magyar önkormányzatok számára. A kézikönyv elkészítésében az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Területfejlesztési és Építésügyi Szakállamtitkársága működött együtt a Regionális Programok Irányító Hatóságával, míg a szakmai tartalom kidolgozásában meghatározó szerepet játszott a Városfejlesztés Zrt.
Ez a dokumentum volt az első olyan átfogó útmutató, amely konkrét szakmai iránymutatást és módszertani keretet biztosított a településfejlesztési stratégiák készítéséhez. A kézikönyv hangsúlyos témái között szerepelt az akcióterületi tervezés, a városfejlesztő társaságok működése, valamint az integrált településfejlesztési stratégia (ITS) mint tervezési eszköz, amely korábban integrált városfejlesztési stratégia néven volt ismert.
A fenntartható urbanizáció és a jól működő településfejlesztés alapját a tervszerű fejlesztés jelenti. A stratégiai tervezés és a stratégiai menedzsment kialakítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a magyar városok és települések megfelelően tudjanak reagálni a társadalmi, gazdasági és környezeti kihívásokra. A 2007-es kézikönyv ezekre a szempontokra fókuszálva kínált szakmai támogatást.
A dokumentum szakmai tartalma nem véletlenszerűen állt össze. A Városfejlesztés Zrt évtizedes gyakorlati és kutatási tevékenysége során olyan tudásbázist halmozott fel, amely lehetővé tette egy kiforott módszertan kifejlesztését. Aczél Gábor és Bajnai László, a társaság akkori elnöke és vezérigazgatója feleltek azoknak a fejezeteknek az elkészítéséért, amelyek az akcióterületi tervezés módszertanát és a városfejlesztő társaságok működését tárgyalták.
Az akcióterületi terv fogalma különösen fontos eleme volt a módszertannak. Ez egy olyan megvalósítható komplex városfejlesztési akciótervet jelent, amely egy konkrét területen összehangolt fejlesztési beavatkozásokat tartalmaz. A koncepció mögött az a felismerés állt, hogy a sikeres városfejlesztés nem lehet szétszórt, hanem koncentrált, átgondolt stratégiai megközelítést igényel.
A városfejlesztő társaság mint intézmény magyarországi meghonosítása szintén ebben az időszakban kapott hangsúlyt. Ez a szervezeti forma biztosítja azt a stratégiai és operatív menedzsment kapacitást, amely nélkül a komplex fejlesztési projektek megvalósítása rendkívül nehézkes lenne.
A kézikönyvben bemutatott módszertan és eszköztár nem csupán elméleti konstrukció maradt. Az azóta eltelt években számos településrendezési eszközben, településfejlesztési stratégiában és akcióterületi tervben került alkalmazásra, bizonyítva a megközelítés gyakorlati értékét és alkalmazhatóságát a magyar települések fejlesztésének területén.
